Kezdjük azzal, ami tulajdonképpen nem is egy igazán jó kezdés, de kénytelen leszek elmondani, mert én már csak egy ilyen 2003-ban, az egóblogok fénykorában* ragadt szuperőszinte ember vagyok, így hazugságnak helye nincs. Vagy legalábbis nem annyira. Nem tudom, miről lesz itt szó pontosan. Amiről szakérteni biztosan nem fogok, az a kulinária, de ha úgy tetszik, hívhatjuk Pret-a-mangernek is (igen, itt tényleg narancslét és szendvicset lehet venni), és a pálmafák/tengerpart, mert ez egy kicsit messze van, és túl szeles az ízlésemnek. Amúgy igaz a hiedelem, hogy az angol nőkbe nem sok szégyenérzet szorult, vagy legalábbis a szoknyahossz terén biztos nem, ennyi narancsbőrt még életemben nem láttam ilyen kevés ruhában. További tény, hogy itt olyan sincs, hogy hidegérzet, ma is több nőt láttam harisnya nélkül, néhányat harisnya nélkül, de szuperszőrős Uggban, és vagy hármat szandálban.
Holnap mondok okosat is, ma viszont már csak annyit, hogy jó éjt, nézzétek a Mentalista új részét!
*legalábbis ezt hallottam, de az tény, hogy kb ekkor írtam életem első blogbejegyzését, de ne keressétek az internet bugyraiban mert egyrészt im-net volt, ami már nincs, másrészt a blogspot őskora is volt, amikor még magyar nyelvű felhasználófelület sem volt (:D) és gondoskodtam róla, hogy nem ugrik fel a vezetéknevemre sem.
engem érdekel a kulinária, akár szavak akár képek szintjén!!
VálaszTörlés