Edinburgh

Hát nem egy lokálpatrióta lépés a részemről egyből Edinburgh-t posztolni London helyett, de tegnap éjjel amikor a Victoria-n próbáltam hazavergődni, és realizáltam, hogy mire át kellene szálnom a metrón, addigra már nem is lenne, én meg jól ottragadnék a város közepén, akkor egy egészen rövid pillanatra tényleg azon gondolkodtam, hogy minek jöttem én ide. És amúgy is, egy átlag londoninak 48%-kal is csökkenhet a jövedelme amikor nyugdijba megy.

No, de sok beszédnek sok az alja, ez itt a képen Edinburgh, egy egészen csodálatos város, mindenhol sárguló falevelek, egy csomó park és homokkő épület, emeletes busz, szobrocskák a kereszteződések közepére helyezve, minden szép és jó, csak az időjárás olyan vacak, hogy reggel 9-kor, amikor megérkeztem, gyakorlatilag sötét volt.
Holnap elmondom mi történt még, bár legutóbb is mintha ezt ígértem volna, ej ej.

pinch me, is this real

Kezdjük azzal, ami tulajdonképpen nem is egy igazán jó kezdés, de kénytelen leszek elmondani, mert én már csak egy ilyen 2003-ban, az egóblogok fénykorában* ragadt szuperőszinte ember vagyok, így hazugságnak helye nincs. Vagy legalábbis nem annyira. Nem tudom, miről lesz itt szó pontosan. Amiről szakérteni biztosan nem fogok, az a kulinária, de ha úgy tetszik, hívhatjuk Pret-a-mangernek is (igen, itt tényleg narancslét és szendvicset lehet venni), és a pálmafák/tengerpart, mert ez egy kicsit messze van, és túl szeles az ízlésemnek. Amúgy igaz a hiedelem, hogy az angol nőkbe nem sok szégyenérzet szorult, vagy legalábbis a szoknyahossz terén biztos nem, ennyi narancsbőrt még életemben nem láttam ilyen kevés ruhában. További tény, hogy itt olyan sincs, hogy hidegérzet, ma is több nőt láttam harisnya nélkül, néhányat harisnya nélkül, de szuperszőrős Uggban, és vagy hármat szandálban.
Holnap mondok okosat is, ma viszont már csak annyit, hogy jó éjt, nézzétek a Mentalista új részét!

*legalábbis ezt hallottam, de az tény, hogy kb ekkor írtam életem első blogbejegyzését, de ne keressétek az internet bugyraiban mert egyrészt im-net volt, ami már nincs, másrészt a blogspot őskora is volt, amikor még magyar nyelvű felhasználófelület sem volt (:D) és gondoskodtam róla, hogy nem ugrik fel a vezetéknevemre sem.

Ó jaj, már megint egy blog.